Újra itt vagyok közel ahhoz amit oly messze el akartam kerülni és távol attól aki akartam lenni.De nincs minden veszve! Néhány egyedül eltöltött óra alatt sok ideje marad az embernek saját magára. Átértékelni dolgokat, a múltját, miket és kiket hagyott maga mögött a "most" miatt.
Most először érzem azt hogy tele vagyok ambíciókkal... hogy a megérzéseim végül mindig beigazolódnak, soha nem hagytak magamra és soha nem hagyták hogy bárki is félre vezessen. 
Vannak terveim van erőm lépni megvan bennem minden amire szükségem van ahhoz hogy így vagy úgy de folytassam az életemet. Közép út nincs !!! Valakit vagy szeretni kell vagy elhagyni. Soha nem éreztem még azt hogy menni fog egyedül, pedig végig csak magamra számíthattam. Mindenki egyedül születik és egyedül is fog meghalni.
Szükségünk van az élethez önismeretre, elvekre hogy meghúzhassuk képességeink határának vonalát, hogy aztán legyenek olyan céljaink amiket nem csak álmoknak nevezhetünk. El tudjuk érni őket csak hinnünk kell magunkban. A kérdés most már csak az ha most abba is kell hagynom, vajon kamatoztathatom e még a tehetségem valamikor. Azt viszont sajnálom hogy magamtól erre nem jöttem rá addig amíg nem bántottak. Soha nincs semmi veszve csak el kell hagyni a struccpolitikát és változtatni. 
A változás jó . :) Köszönöm annak az őszinte embernek aki ma végül tisztázta az agyamban: kutyából nem lesz szalonna akármennyi időt is kap a malaccá alakulásra. :D Mondjuk a megvilágosítást nem egy vadidegentől vártam volna az tény. :)