Írok...megint... tok beteg volt ujra olvasni a bejegyzeseket evekkel ezelottrol....mar 10 eve elek idekint Angliában.. es olyan mintha itt lenne a vége... ijesztoen visszafejlodott a magyar nyelvtanom 😅...lassan mar egy nyelvet sem fogok beszelni azt hiszem... talan nincs is ra szukseg..

Ma munka kozben egy emlek jutott eszembe:

4-5 eves vagyok, tel van... egy szamomra idegen varos karacsonyi piacan vagunk at anyuval, a kezemet fogja...anya nagyon szep, fiatal es jol oltozott...szorme sapkat visel, a nagybatyamekhoz megyunk, kihoztak a TKbol egy ket uj kazettat, azt nezzuk...a levegoben edes az illat es esik a ho...jo nagy pelyhekben..karacsonyi zene szol messzebb..talan enekelnek.. minden arany szinu fenyben uszik korulottunk... sietunk a buszhoz..megis olyan mintha megallt volna az ido...rengeteg az ember korulottunk ..de  biztonsagban erzem magam, nemsokára itt a születésnapom, boldog vagyok...

Ez az egyik legkedvencebb erzesem amire emlekszem ... es azota sem talaltam meg sehol.

Haza akarok menni... talán ez az érzés otthon lakik...